A Kormány által 2017-ben elfogadott Kvassay Jenő Terv a vízügyi ágazat stratégiai céljai közé emelte a vízvisszatartás fejlesztését.
A vízvisszatartás nem újkeletű dolog, hiszen a vízügyi ágazat a múltban is nagy gondot fordított a vízgazdálkodásra, melynek egyik legfontosabb pillére a vízvisszatartás, a víztározás, ezért az 1970-es, 1980-as években számtalan tározó épült hazánkban. Sajnálatos tény, hogy a természetvédelem erősödésével a tározóépítési beruházások, ezzel együtt a hatékony vízvisszatartást megvalósító fejlesztések egyre több akadályba ütköztek, így egyre inkább háttérbe szorultak.
A Kvassay Jenő Terv által megfogalmazott „Vízvisszatartás a vizeink jobb hasznosítása érdekében” célkitűzés talán annyiban jelent új megközelítést, hogy sokkal szélesebbre tárja az infrastrukturális fejlesztésekkel támogatott vízkészlet- és vízigény-gazdálkodást, sokkal inkább előtérbe helyezi a hazánkon átfolyó vizek természetes visszatartási lehetőségeinek a jobb kihasználását az ehhez kapcsolódó ökoszisztéma szolgáltatások erősítését, valamint az erdőterületek, az erdők vízmegtartó képességének növelését és a talajok vízháztartásának javítását.
A feladat tehát adott, tartsuk vissza és tározzuk be vizeinket, de hogyan?
Víztározók:
A víztározók általában olyan mesterségesen kialakított vízilétesítmények, melyek a patakok, csatornák által szállított vizeket tartják vissza, tározzák be. A tározók alaprendeltetése, hogy a vízben bő időszakok vizét visszatartsák a későbbi felhasználás céljából.
A tározókat több szempontból csoportosíthatjuk: A teljesség igénye nélkül a kialakítás-módját tekintve beszélhetünk völgyzárógátas tározókról, hossztöltéses tározókról, vagy körtöltéses tározókról. A hasznosítási cél tekintetében kiemelt helyet foglalnak el a vízkárelhárítási célú tározók, ezen belül a záportározók, az árvízcsúcs-csökkentő tározók, a szükségtározók és a belvíztározók. Kiemelt jelentőséggel bírnak az ivóvíztározók, a mezőgazdasági vízhasznosítási célú tározók, de fontosak a rekreációs célból, sportolási, üdülési, horgászati célból létesített tározók is, továbbá egyre inkább felértékelődnek a természetvédelmi célokat szolgáló víztározások, vízvisszatartások is. Nagyon sok tározó egyszerre több hasznosítási célt is szolgál, ezeket komplex hasznosítású tározóknak nevezzük.
A tározókhoz sorolhatók még a területről lefolyó vizek felfogására, megtartására alkalmas természetes képződmények (tavak, holtágak) is, melyek szintén csoportosíthatunk a kialakulásik, vagy a hasznosításuk szerint is.
A magyarországi körülmények között a vízhiány enyhítésére szolgáló legjelentősebb hatású vízvisszatartási lehetőség a tározás. A legtöbb és legkedvezőbb vízminőségű víz tározását ilyen módon lehet megoldani. A tározók nem csak vízkárelhárítási célokat elégítenek ki, hanem fontos rekreációs, ökológiai, halgazdálkodási, öntözési, esetleg energiatermelési funkciójuk is van, ami befolyásolja az üzemeltetésüket.
Az Észak-magyarországi vízügyi Igazgatóság kezelésében 5 db komplex hasznosítású állandó tározó van, melyek összes térfogata 20,1 millió m3. VIZIG kezelésben a Gyöngyös-Nagyrédei, a Laskó-völgyi (más néven Egerszalóki), a Hór-völgyi (más néven Mezőkövesdi), a Szoros-völgyi (más néven (Bogácsi) és a Geleji tározók vannak, egyúttal ezek a vízhasznosítási célú legjelentősebb víz visszatartó létesítményeink.
Gyöngyös-Nagyrédei tározó
Laskó-völgyi tározó
Hór-völgyi tározó
Szoros-völgyi tározó
Geleji tározó
A vízvisszatartásnak az árvizes időszakokban is kiemelt jelentősége van. A záportározók (ún. zöldtározók) a villámárvizek víztömegének nagy részét betározzák, így a tározó alatti mederszakaszon a károkozás megszüntethető. A szükségtározók a nagyobb vízfolyások árvízcsúcsainak csökkentésére szolgálnak, megnyitásukat az Országos Műszaki Irányító Törzs vezetője engedélyezheti.
Az Észak-magyarországi vízügyi Igazgatóság kezelésében 3 db Bódva-völgyi szükségtározó (Bódvalenkei, Bódvaszilasi és Bódvarákói) és 13 db záportározó van.
A „Dombvidéki tározók Magyarország területén (Zápor, Többcélú, Árvízcsúcs csökkentő – tározók)” című KEHOP-1.5.0-15-2021-00010 azonosító számú projekt keretében további 3 db, komplex hasznosítású tározó (Kupai, Hegymegi és a Terpes-Pérvásárai tározók) tervezése van folyamatban, melyek összes tárfogata 7,2 millió m3.
Medertározás:
Ez jellemzően síkvidéken alkalmazható vízvisszatartási mód, melynek keretében általában mederduzzasztással van lehetőség későbbi hasznosításra alkalmas vízkészlet visszatartására. A mederben megemelt vízszint jelentős vízpótlási lehetőségeket teremt, amely a legolcsóbb módon gravitációsan juttatható el a mezőgazdasági területekre, illetve a hatásterületén megjelenő vízigények irányába, és tapasztalatok szerint a talajviszonyoktól függően akár 500 m távolságban is emelheti a talajvíz szintjét is.
Igazgatóságunk igyekszik a tavaszi vízbő időszak után a belvízcsatornákban olyan vízszintet kialakítani, mely nem akadályozza a mezőgazdasági munkák elvégzését, de lehetőséget teremt némi vízkészlet betározására a nyári szárazabb időszakokra.
Talajtározás:
Az aszálykárok megelőzésének egyik legfontosabb lépése a talajban rejlő víztározási kapacitás lehető legjobb kihasználása, ami elsősorban a gazdálkodók feladata. Ez azt jelenti, hogy szakszerű talajgazdálkodással biztosítani kell a csapadék helyben történő beszivárgásának lehetőségét, amihez a talajok lazítását szolgáló agrotechnikai eszközök mellett nélkülözhetetlen eleme lenne a mélyfekvésű területek művelésének felülvizsgálata is.
Vízlépcsők:
Egyik legjelentősebb vízvisszatartási lehetőség a folyók vizének visszaduzzasztása, azaz a vízlépcsők kérdése. Igazgatóságunk kezelésében a Tiszalöki vízlépcső tartozik, mely a Tisza visszaduzzasztásával egyrészt biztosítja a Keleti-főcsatornába a vízbevezetést, másrészt a medertározás révén jelentős vízkészletet biztosít, illetve jelentős folyószakaszokon biztosítja még aszályos időszakban is a megfelelő vízszint meglétét.
Az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság is fontos feladatának tartja, hogy lehetőségeihez mérten a lehulló csapadékokból illetve a határainkon túlról érkező árhullámokkor - azaz a bővizes időszakokban a többlet vizeket visszatartsa, betárazza.
Igazgatóságunk elsődlegesen tározókba, holtágakba, horgásztavakba tud vizet betárazni.
Az ÉMVIZIG közreműködésével történt vízvisszatartás a Karcsai karcsa-tóba, a Pácini Karcsa-tóba, illetve a Tiszaluci Holt-Tiszába is ahol az összes növekmény 2,18 Millió m3 is eléri.
A Pácini-Karcsa vízpótlás előtt és után
A Karcsai-Karcsa vízpótlás előtt és után